Fenékjáró küllő
Nevét bizonyára onnan kapta, hogy a vízfenéken
elhelyezkedő küllőcsapat tagjai fejüket egymás felé fordítva a kerékküllőkre
emlékeztető alakzatot adnak ki.
Folyóvízi életmódhoz alkalmazkodóan a test megnyúlt, oldalról és a hasi részen
enyhén lapított. A hát viszonylag magas, a fej mögött enyhén, majd később
hirtelen emelkedik, a hátúszó után ismét meredeken lejt. A fej zömök, rövid és
magas. A száj alsó állású, vastag húsos ajak veszi körül. A száj szegletében
1-1 hosszában erősen variábilis bajuszszál található, amely hátrasimítva
sohasem ér tovább a szem hátsó szélének vonalánál. Az orr elég nagy, a szemek
közepes nagyságúak és a fejtetőhöz közel ülnek.
A hátúszó rövid és magas, kezdete majdnem a hasúszó alapja felett van, szegélye
enyhén homorú. A farokúszó mélyen kivágott. A faroknyél rövid, magas, oldalról
erősen lapított, szélessége kisebb, mint a magassága. Cycloid pikkelyei nagyok,
puhák. Az oldalvonal a test közepén majdnem egyenes vonalban halad. A tarkóról
és mellről elég gyakran hiányzanak a pikkelyek. Testének alapszíne szürkéssárga
enyhe csillogással, a hát sötét barnásszürke, a has fehér. Oldalán fekete
foltok találhatók egy sorban, számuk 6-14 között változó. Az úszók áttetszőek,
a hát és a farokúszó sugarai feketén pettyezettek.
Megtalálható minden folyóvízben és homokos aljzatú állóvízben.
A fenékjáró küllő testhossza maximum 15-16 cm-t érhet el és 15-25 g tömeget. A
legnagyobb példány 22 cm 226 g-os volt 8 éves korában.
Jelenlegi szabályunk alapján, kifogása után nem lehet visszaereszteni a tóba.