Ezüstkárász
Teste
nyújtott, oldalról lapított, háta kevésbé magas, mint a széles kárászé. Hátúszója
szintén 17-25 úszósugárból áll, azonban a bognártüskéje merev,
szélesebb és fogazottabb, olykor a tüske hegye befelé hajlított (horgos).
A kárászhoz és
a pontyhoz hasonló alkatú hal. A kárásszal szemben azonban nem az elmocsarasodó
vizeket, hanem a lassú folyású folyókat, a csatornákat, a víztározókat kedveli.
Nincsenek bajuszszálai; színe ezüstszürke. Jóval zömökebb, mint a kárász.
Jellegzetessége, hogy állománya csupa ikrás egyedből áll. Bármilyen a
pontyfélék családjához tartozó halfajjal (bodorka, vörösszárnyú keszeg, ponty
stb.) összeívik. Ha ritka az állománya, eléri az 500 gramm súlyt. Húsa ízletes.
Ha túlszaporodott, kispéldányai csököttek, csalinak használhatók.